MENÜ

ARX
"nostra  aetas a castris abhorret"

 

Hírek

  • MADARAK
    2014-12-15 13:12:37

    AZ ÁLLATORVOSI LÓ ESETE A MADARAKKAL

     

    A Gazda dübörögő helikopteréből kiszállva a pumatenyésztő telep közepén azt kérdi az intézőtől, hogy hová lett a gazdaság állatorvosi lova.

    -Hán... kérem allássan, az, úgy vót… (kezd mondókájába az intéző), hogy gyött először... először csak néhány madár... Aztán mint egy egész seregély raj, de nem seregély vót, azt megösmerem, hanem attúl nagyobbacska  fajta. -Tű a kénköves istenit kiabáltam hess te hess... De azok nem kíméltek semmit... egyenesen bele a veteményesbe. Hát mit vót mit tenni... -Szűzmárjaszentjózsef gyere má!-mondom az asszonynak.-Tibi! Kiabálok a szomszédnak. -Vigyétek befele a házba amit csak tudtok. Vitte is az asszony a verandárúl,Tibi meg az udvarrul amit csak tanált. Ládástul szedtük be az ablakból a muskátlit (szereti az asszony a virágokat).  Hej, de azt a szép nagy ágyás veres szekfűjét nem tudta megmenekíteni, pedig két hamvast is szétterített rajta. De hejjába...azok a rusnya madarak úgy öszvegazolták, hogy nem lesz mán abból semmi se. Szegény asszony egy hétig rítt bele.

    -Milyen madarak voltak? Kérdi a Gazda.

    -Hát... istenuccse eleinte nem tudtam vón megmondani, de elkaptam egynek a gigáját amikor mán épp tettem vón be az ajtót... hát a csúfsága nem  belekapott vón a kezembe... én meg  püff neki az ajtófélfának. Az anyád keservit harapol te meg engemet.

    -Milyen madár volt?

    -No oszt akkor berángattam a dögöt a konyha közepire. -Tegyél oda vizet asszony! Megkopózzuk!

    -Milyen madár volt? Kérdi harmadjára is most már kicsit ingerülten a gazda.

    -Hát kérem allássan... -szabadkozik az intéző mint akinek nehezére esik kimondani-,szerintem Kakukk.

    -Kakukk? Álmélkodik a gazda.

    -A biza!

    A Gazda  féloldalasan felhúzza a szemöldökét.

    -Isten biz a! Én úgy nézvén, hogy olyan kakukkféle.

    -Kakukkféle? Eh... Legyint a gazda.

    Az intéző nem szól semmit.  A gazda körbekémlel a lepusztított gazdaságon. A gazda tekintete megállapodik az intéző arcán. Az intéző szemlesütve áll a gazda előtt, mint az olyan ember akinek ugyan nincs rejtegetnivalója, de a szúrós tekintetet mégis nehezen viseli.

    -A lóval... mi van? S ezzel a gazda a beszélgetést visszatereli eredeti medrébe.

    -Mondom úgy vót (kezd hadarni az intéző), hogy hát ugyí gyüttek a madarak... Mink meg -mit vót mit tenni-, próbáltuk a portárúl mindent behordani a házba...

    -És?

    -És hát úgy esett, hogy a madarak... kezdtek megfogyatkozni

    -?

    -No igen ám, de az a kevés ami maradt, az igen-igen harapós lett...

    -Mi van a lo-vam-mal?!

    --Oly, de nagyon csíptek mán azok a madarak. Alig bírtunk bemenekülni a házba...

    -MI VAN A LO-VAM-MAL?!

    -Hát instállom az ól ajtaja nyitva maradt.

    -Milyen ólé? Kérdi gyanakvón a gazda.

    -Hát kérem az istállóé.

    -ÉS? Kérdi emelt hangon a gazda

    -Bementek a madarak.

    -ÉS? A gazda szinte már üvölti.

    -Hát benn vót a lú.

    -ÉS? Üvölti a gazda torkaszakadtából.

    -A madarak... Köhm... Megették a lovat.

    A gazda szeme elkerekedik, szinte levegőhöz se jut. Az intéző kihasználja, gazdája döbbenetét:

    -Amikó elrepültek a madarak, rohantam egybűl az istállóhoz, de hát ugyi sok lúd desznyót győz...

    A lúbúl alig hagytak ezek valamit. Tanakodtam mitévő legyek, ha mán ilyen nagy kár érte a gazdaságot... Aztán gyütt az asszony ő is elszörnyedt. Aztán az asszony kiötölte, hogy mentsük a még menthetőt... Szőröstűl-bőröstül felfalták ezek a madarak az összes pumát, nyulat, jércét a telepen. A desznyók közül a hizósabbját meg felkapták, vót úgy hogy kettő három fogott egyet egyszerre oszt a levegőbe tépték szét marakodva a szerencsétlen jószágot... oszt úgy vitték. A veteményest is összvecsúfították Csak a lúnak a csonttya fogott ki rajtok. Úgyhogy azt ötölte ki az asszony, hogy a csontbúl főzzünk enyvet. No meg is főztük. De nem tudtuk mibe vón tőteni csak  abba a dobozba amibe a nacsasszony kűdte a jómultkorába a gyereknek azt a csipogós játékot.

    -Telefont.

    -Azt!

    -És hol van?

    -Ó... rossz mán az... gyerek kezibe ilyen drága ajándék... mondtam én a nacsasszonynak...

    -Nem az! A doboz.

    -Benn van a házban la.

    A gazda kérdőn néz az intézőre. Az intéző hirtelen kapcsol.

    -Asszony! Hozhatod.

    Nyikordul az intéző-lak ajtaja. Kilép az intéző felesége. Szépen felöltözve, pirospozsgásan, mosollyal az arcán -látszik, hogy készült erre a pillanatra-, elindul a gazda felé. Kezében nemzetiszín szalaggal átkötve: a doboz.

    A gazda szó nélkül átveszi, biccent egyet, beszáll a helikopterbe és elrepül.

    Arra, merről a madarak jöttek.

     

     

Asztali nézet